Merre tartasz, Mátra?

(2018.02.14 09:29)
Merre tartasz, Mátra?
Bár a második legnagyobb hazai, egyúttal a legnagyobb hegyvidéki borvidékünk fél évezredes múlttal, egyedi klímával és sajátos talajadottságokkal bír, az átlagos fogyasztó számára kissé homályban marad a többiekhez képest. A Winelovers 14 borász-kiállítót felvonultató mátrai kóstolóján jártam.

A népszerűbb borboltokban csak néhány borászat jelenik meg, a kóstolójáró talán többeket ismer - mindez kevés ahhoz, hogy az intenzív átalakulásban lévő borvidékről átfogó képet alkossunk.


Miért maradnak háttérben? A borászok működnek másképp? Történelmi örökség? Sorscsapás? Van-e mátrai karakter? Van-e mátrai fajta-kedvenc?

 

Ismeretlen borvidékek felé csak nyitott, befogadó attitűddel érdemes fordulni. Ugyanazon fajták olykor meghökkentően más arcukat képesek mutatni más talajon, más időjárás, más borász hagyományok mellett. Ha korábbi kedvencünkre nem ismerünk rá azonnal, csalódás helyett könnyen érhet boldog meglepetés.


Az óvatosan kezdett kóstolgatás közepette két előadás is segít közelebb kerülni a mátrai borokhoz. Szőke Mátyás, a borvidék doyenje, a 2017-es „Év Bortermelője” díjasa a mondanivalójához képest rövidre szabott időben egyszerre mesél a borvidékről, a hőskorról és a borhoz való bensőséges viszonyáról.


A klimatikusan védett lankákon elterülő pannon agyag, márga, lösz, andezit, riolittufa, az azt fedő erdőtalaj változatos, zömmel mészszegény, de aromákban gazdag alapot ad a szőlőnek. Az egykor fehérboros vidéket nem kímélte a filoxéra, a tulajdonviszonyokat pedig a történelem. Ő maga a hetvenes évek óta foglalkozik borkészítéssel, jól emlékszik, hogy ez a borvidék kihívások, kritika és gond nélkül adta el borainak zömét a KGST-piacon, a többi folyóborként elfogyott helyben. Fejlesztésre így nem volt sürgető igény sem a szőlőben, sem a pincében. Szőke Mátyás az elsők között ismerte fel a kitekintés fontosságát, utazott, tanulmányozta a francia, izraeli, új-zélandi, kaliforniai, dél-afrikai szőlészek-borászok módszereit, a fejlődés lehetséges irányait. A más adottságú, gigantikus területen gazdálkodó nagyokkal nem lehet, nem is érdemes versenybe szállni, de az újításokat a hagyományok okos megőrzésével kombinálva esélyes figyelemre méltót alkotni.

 

A borokat meg kell érlelni, nem kell siettetni. Minden beavatkozással romboljuk az ízvilágát.


A természetben minden lassan történik, nagyobb távlatokban kellene gondolkodni. Jobban kellene vigyázni a magyar mezőgazdaságra, az adottságainkra. Nagyobb felelősséggel, generációkban gondolkodva kellene gazdálkodni a földdel. Itt jót kellene termelni - hiszen lehet.

 

Rövid az élet ahhoz, hogy rossz bort igyunk. Tőtsünk!


2016-os szürkebarátja kerül a poharakba, mely részben 5000 literes nagyhordóban érik. Kaliforniába utazik a nagyobb része. Virágos illatok, magas alkohol, magas extrakt, csodaszép. (Ahogy langyosodik a pohárban, süteményes, almás-réteses illatokat is lehel). Tüzes, nem nehézkes, tartós, izgalmas aromái vannak. (A többi bora is nagyon szofisztikált a kóstoltató pultnál, bár ő azt mondja, a vevőnek készítünk bort, a vevő szája íze szerint – ezeken a borokon érződik, hogy a saját öröme, saját szája íze is erősen benne van.)
1992-ben készített először száraz szürkét, nyomban ezüstérmes is lett egy borversenyen.

 

Az ízlés magánügy, attól, hogy valaki a félédes bort kedveli, még lehet rendes ember és a fröccsivó sem bűnöző, de legyen jó borból az a fröccs. 


A bordivatok alól nehezen vonja ki magát a borász – muszáj valamelyest a közönségigény után borászkodni. (Ezt alátámasztják a mai bemutatók újabb kori fajtakísérletei.)

 

A bort kóstolni kell, lehetőleg pincében, vagy legalább fehér asztal mellett.

 

A fajtaborokra esküszik, házasításokat egy kivételével legfeljebb kereskedői nyomásra készít. A francia út eredménye volt a Peres cuvée nevű cabernet franc, cabernet sauvignon házasítás. 2003-ban, az első „100 legjobb vörösbor” versenyen a második legjobb lett.
Ez a bor (bár tiltakozik általában az eljárás ellen) azóta mégis minden, erre alkalmas évben elkészül. Most a 2015-öst kóstoltatja. Alkotórészei összes erényét kiemeli a házasítás, tüzes, zamatokban gazdag, meggyes-ribizlis, az arányos hordózás révén tekintélyes, de nem túl tanninos, hosszan élvezetes marad.

 

Nem szabad a nevet lejáratni.


A megszokott minőségtől elmaradó borok ne kerüljenek piacra a borász nevével. A franciák például…

 

Hallgatnánk még hosszasan, de az új generáció nevében Babiczki László veszi át a szót. Maga is járja a világot és a kollégákat újabb tanulságokért, számos közfeladatot vállal a borvidék érdekében. A nagyon intenzíven exportáló borvidék hazai jelenlétén még dolgozni kell, jelenleg ő a Mátrai Borászok Egyesületének elnöke is.

2013 Chardonnay Battonage kíséri a mondanivalóját; Kovács Nimródtól vette át az eljárást. Löszös talajról, batonnage - sur lie technikával készült, finomseprős, fahordós, telt, hosszú zamatú, jó savú, szépséges finomság. 

 
Aktuális feladataik: célirányosabb, tudatosabb marketing megvalósítása, a mátrai borászok közti összefogás, közös kóstolók, a vidék egyedi arculatának markánsabb képviselete, a Mátrai Superior minőségi kategória bejegyeztetése és a minőség fenntartása, a követelményeknek megfelelő borok közös promotálása. A kategória szőlőfajta tekintetében nyitott, amiként a művelés, érlelés is a borászra van bízva. A kategóriába nevezés egészséges önkritikát kíván (megüti a mércét a borom?), egyúttal több, igényesebb munkát is – de ez jót tesz a vidéknek és jót a fogyasztónak is.

 

A minőség a cél: itthon legyen világhírű a Mátra! 

 

A terület sokkal nagyobb, mint a szőlővel már beültetett hányad, még tág tere nyílik okos, céltudatos új telepítéseknek. Bár Etyekkel egy időben kezdődtek a változások, fájó pont: a Mátrára valahogy nem figyeltek eléggé a kereskedők. Az elnyert fejlesztési támogatások bizakodással töltik el a borvidék jövőjét illetően. Sok szép pincével és szakmai tudással, 5 millió palackos potenciállal a kereskedők, vendéglátós szakemberek meghódítása a következő feladat. Itt is többféle kihívásnak kell egyszerre megfelelni, jóivású, könnyen eladható, népszerű borokat vagy a többiek közül kiragyogó, karakteres, a terroirt is megjelenítő, netán innovatív, extravagáns bort kell-e inkább készíteni? Sikerül-e jól választani a birtokhoz a fajtát? A leszüretelt anyaghoz a technológiát?

Sok nagyon kellemes, jól eladható, könnyen élvezhető bort vonultattak fel a termelők.


A már ismertnek mondható nevek - Bárdos és Fia Pincészet, a Dubicz, Ludányi András („Nekem az olaszrizling a kedvenc, jóapámnak is az volt, belecsöppentem”), Babiczki, Nagygombos kínálatából szinte vakon, találomra bármikor könnyen elérhető, érthető és élvezhető borokat kaphatunk egy ebédet, beszélgetést feldíszíteni, vagy váratlan, futó vendéget kényeztetni.

 

Az ünnepekre is gondolnak, Bárdos és Fiai Sauvignon Blanc - nem a hagyományos valeriánás felhang, hanem intenzíven feketeribizlis, bodzás, első szippantásra szinte veríték szaga rezeg fölötte, aromáival tele a száj, magában túl tolakodó volna, de könnyen el tudom képzelni valami zamatos, aromás, apró leveles salátához, retekcsíra, rukkola, kirobbanóan illatos, frissen szedett paradicsom mellé. A borászat halakhoz is ajánlja. A 2016 Chardonnay három hónapot töltött finomseprőn és fadongán, most még soknak tűnik bele a fa, de alatta erős anyag ígérkezik, szépre érik idővel. A Furmint 2017 kellemes, behízelgő, élvezetes példány a lágyabb verzióból.

 

A Nagygombos (vajon a multik polcairól ismert név hogyan állja meg a helyét egy ilyen mustrán?) rozéból népszerűt és megosztót is tud. 2017 merlot-zweigelt extrém korai, 21-22 mustfokkal történt szüretből. Könnyed, friss, nem fruttis, harmonikus darab. És készült gamay alapú rozé - 2016 - egyedülállóként hazánkban, a Bordeaux, Burgundia déli részéről elkívánt szőlőfajtából. A fele hordót is látott, mélyebb színű, telt ízű, zamatos portéka, a kínáló szerint muszáj hordózni, nélküle túlságosan aromás lenne. Nekem tetszik! 
 
Néhány borban rá lehet csodálkozni valamire, amit mátrai talajkarakternek vélek beazonosítani.


Kovács és Lánya Borászat Gyöngyöstarjánból, Kisfrancia (viognier): szolid illat mögött komoly vállak, savak, aromák, kis keserűség, némi likőrös-alkoholos erély. A Hárslevelű bár nem mézözön, de kedves darab, kiegyensúlyozott, nem olyan elnehezült, amilyenné ásvány-többletek tenni képesek.
 
Kiss Attila 2017 Irsai Olivér: finom, tipikus illat, némi gyógyszeres felhanggal, hasonló vázzal, mint a korábbi Kisfrancia - sósság-ásványosság? Hajlamos vagyok ebben is felfedezni a „mátrais karaktert”, már-már grapefruitos kesernyékkel. 2017 sárgamuskotály – „Kedves”, az illata rendben van, de talán túl buborékosra sikeredett, nem elég kedves nekem így; lassan beszélgetve, temperálódva pohárban talán pont jóra szelídülne. 

 


A Gobri Pince két évjárat Zöldveltelinijét is megmutatja, ég és föld. A frissebb zöld, virágos illatokkal kecsegtet, de a korty nem karakteres. A 2016-os minden porcikájában szebb, vállasabb, jobb savú, ízesebb, afféle „tüzes bort iszom” élmény. És egyik sem hasonlít az etyeki veltelinikre. Az Olaszrizling 2016 furcsa bor, illatos, gazdag aromái vannak, meg valami vajas-glicerines sűrűség is érződik benne, Mátraság? A kikönyörgött sárgamuskotály kortyában gyümölcs és töppedt szőlő, micsoda erők, erélyek lakoznak?!

 

Dominium 2017 száraz muskotály, nagy ígéretekkel illatozik – de mintha a kelleténél több lenne a széndioxid benne, lekaszálja a finom aromákat a csípősség. 
 
Nyilas Pince gyöngyöző Fizzy sárgamuskotálya az előző illatos, bár túl bubis muskotály után a buborékokkal különös, idegen, gumis, lufis párákat ereget. Az Irsai-sauvignon blanc cuvée 2017-ben (meglep az ötlet, ezt a két karakteresen másképp illatost párosítani) hasonló gumis felhang jelenik meg benne. Talán a talaj viccel, talán a technológia botlik meg valahol ugyanazokon a szagképző titkos molekulákon. Hozzájuk képest, de önmagában is kellemes meglepetés a 2015 Cabernet Franc egyharmad hordós résszel, szépséges illatokkal, jó savval, sok, de arányos tanninnal belopja magát a szívembe. (Amiként egy korábbi kóstoláson Szász Endrét is levehette a lábáról egy hasonló élmény, a borcímke az ő munkája.)

A Csernyik Pince minden tétele élmény. 2016 Olaszrizling, tartályos, karakteres, behízelgő illatokkal, kicsi talajkeserűvel, épp csak annyival, szinte tetszik benne. 2016 Szürkebarát: részben fahordós, nagyon szép, kerek, mézes-virágos illat, jó szerkezetű, hosszan élvezetes, telt korty, evős is, beszélgetős is, élmény. Majd pedig a Hárslevelű, szinte behízelgő aromákkal, harmonikus, gyümölcsös, étvágygerjesztő bor. A végére pedig a Bérc Kései Cuvée, zenit, ottonel, muskotály - hölgyek kedvence (is) lehet, gazdagon virágos, mézes – a kortyban arányos savak őrzik a harmóniát.

  
René’s Wine Heaven: biodinamikus gazdálkodó kékfrankos sillere 2016-ból valóságos aromabomba, döngő léptekkel a vörös felé – de még pont az innenső parton, ez megosztó lehet, engem rabul ejtett. Kékfrankos 2015: nagyon tanninos, mégis elfér a saját testében, nagyon szép. A bíbor kadarka festőszőlő lévén kissé testetlen, aromaszegény a savaihoz és tanninjához, de megkóstolni tanulságos, remélem, megtalálja a helyét – vagy egy más évjárat más képét mutatja majd.

A Dominium pincészet több vörösborral is kecsegtet: a Tempranillo 2010 gyümölcsös, de nagyon csontos, tanninos, nélkülözi a mediterrán eleganciát; a 2015 Syrahnak a 24 hónap fa borzasztó sok, az alap jó lehetne, de eltűnik alatta a bor. A Merlot 2014 is nagy anyag lehetett eredetileg, de ezt is eluralja a fa, és csak halvány remény van, hogy idővel szelídül. Kicsit emlékeztet a magyar vörösbor gyerekkorára, nagyon jót, nagy bort szeretnének, de ha beletörődnek, hogy több hordótól nem lesz jobb a bor, akkor remek alapjaik vannak a minőségi ugráshoz.

A feltevést ellenőrizni csak vissza kell látogatnunk a Szőke Pincéhez. Az elején bizonytalan volt, lehetséges-e felülmúlni a Perest. A 2014 Cabernet Franc terv szerint a papa ünnepének bora. Harmonikus gyümölcsözön, szép savak, arányos tannin, komoly, mély bor, még palackozásra vár. A bemutató példány egyszerűen gyönyörű.

Boldog visszakóstolást, barangolást a többi mátrai borásznál, szorgalmas, tudatos termelőket, virágzó Mátrai borvidéket kívánok mindannyiunknak!

 

forrás: Borászportál.hu