Borblog

Badacsonyi csoda!

BadacsonyA „világ legnagyobb Kéknyelű kóstolója” zajlott márciusban a harmadik Badacsony New Yorkban rendezvényen. Az első az olaszrizlingről szólt, a második a szürkebarátról, az idei pedig a borvidék kiemelt fajtájáról a kéknyelűről. A kéknyelű igazi hungaricum, sőt a Badacsony saját kincse, mert máshol nem nagyon terem. Kivétel ez alól az igazán közel lévő és szintén jó szóra érdemes Káli-medence. A helyi borászok annak ellenére, hogy problematikus fajta igencsak kedvelik. Íze gazdag, aromatikus, savai intenzívek, amitől üdítő hatású és jól is érlelhető. Bár ezek a savak korai időszakukban kicsit markánsak. Ez jellemzi még a 2013-as évjáratot is, de később előbújik belőle egy meseszép fehér szirmú virágos illat. Egy pillanatra álljunk meg a 2013-as évnél, amely fehérboros szempontból jónak mondható. Kiválónak persze egyáltalán nem, de ez nézőpont kérdése is. Hiszen az előző évekhez képest igazán felüdülés a tavalyi, lelkesítően izgalmas. Szép savakkal bírnak, amely segít a hosszabb érlelésben, de annyira nem jók, hogy nagyon hosszúról beszéljünk. Kb. 2018-2019-ig bőven egészben lesznek, a legjobbak még tovább is. Az igazi szuperhez ennél több kellene, ami nekem igazán hiányozni fog az a gazdag beltartalom. Abban van egy pici hiány. Legalábbis szerintem és a mostani állapot szerint. Bornál azért nehéz jósolni.

Badacsony New YorkbanVolt néhány számomra igazán kedves meglepetés ezen a rendezvényen. Talán nem is meglepetés inkább megerősítés, újra felfedezés.
Aki beszélgetett már Nyári Ödönnel és a borait is kóstolta az tudja, hogy miért kedvelem nagyon, amit csinál. Ödön egy szikár ember, aki nagy bajuszával talán marconának is tűnhet. Pedig messze nem az. Szeme állandó nevet, mondanivalójában csak jó szándék, és az udvariasság található. Boraiban is ez van. Elsősorban a gazdag, hosszú savak adta férfias karakter, amit a Szent György-hegy is ad. Ám itt nem állhatunk meg, mert emellett sok szépség, gazdag ízek is vannak a boraikban. Például a cserszegi fűszeresben, amelyet azok is nagyon fognak szeretni, akiktől távol állnak az illatos fajták. Aztán itt van a hárslevelűje is, amely olyan emlékeket gyújt benne, amelyek mind Tokajhoz köthetők. Márpedig ez az őshaza és nem Badacsony, de ez a hárslevelű ízig-vérig hárs, klasszikusan hárs. Ez a savgazdagság és gazdag aromatika jellemző a kéknyelűjére is. Szóval aki nem kóstolt még Nyári bort, az pótolja be, egy szaküzlet segítségével. Ami még jobb, ha ellátogat a Szent Györgyre. Amiről azt gondolom, hogy a borvidék legizgalmasabb termőterülete és egyben legszebb pontja is. Igazi Grand Cru.

Laposa - KéknyelűA másik erős pontja volt az estének a Laposa Bence és Zsófi azaz a Laposa Birtok. A Friss (Olaszrizling) és az Illatos (Hárs, Ottonel és Sárgamuskotály) 2013-ban hozza a nevében rejlő karaktert, szóval beszédes nevek. A tartályos Szürkebarát 2013-ból viszont már többet tud ennél. Itt van test, van szerkezet és van a klasszikus szürkebarát is. Aki pedig egy elegánsabb, gazdagabb, összetettebb bort szeretne Badacsonyból az ugorjon rá a Bazalt 2012-re, mert ebben van mit kortyolni, már-már harapni, és eltartani, hogy beérjen benne a rajnai és a somlói juhfark is. A Laposa Birtok újra a megbízható nevek közé kell sorolni.
Ugyanide illik mai szösszenetem utolsó darabja Szászi Endre. Akinek a borai újra megtalálták régi fényüket. A régebbi évjáratokban többször volt valami, ami nem tetszett. Messze nem volt hibás, csak úgy valahogy nem állt össze. Tudom, hogy ez a bioborászat nehéz ügy és sokszor sok mindent fognak erre, néha alaptalanul. Szóval nem tudom, de az biztos, hogy a 2012-es és 2013-as tételei rendben vannak. Főleg a friss évjáratok, tartályminták kóstolásakor gondolom azt, hogy például az olaszrizling újra szépen fog szólni. Szintén a Szent György hegyről, Badacsony szívéből, mert mit tagadjam szeretem azt a helyet. Szeretem Badacsonyt is, meg a badacsonyi bort is, és az ottaniakat is. Miért? Mert Badacsony gyógyít, kikapcsol és a fehérboruk nagyon-nagyon egészséges.

Gonda György