Borblog

Csengetett Mylord? - II.

2. rész
 
Csengetett Mylord?Szerencsére a poéncunaminak van még folytatása.

10.
Helyszín:
személyzeti vacsora
Alf, a komornyik: Nem tudok barna sört inni Mrs. Lipton kacsájához. Ez szentségtörés! Megyek és hozok egy jó üveg Richebourg-t.

Megjegyzés: Richebourg a világ egyik legjobban jegyzet Pinot Noir bora burgundiából.

11.
Helyszín:
személyzeti vacsora újra, már a desszertnél tartanak
Kapitány érkezik: Jó estét mindenkinek. Csípős az idő odakinn.
Alf, a komornyik: Foglaljon helyett és igyon egy korty Chateau d'Yquem-et.
Kapitány: Köszönöm az jól fog esni.
Mrs. Lipton: Van egy kis borjúbecsinált a sütőben, ha kéri Wilson kapitány?
Kapitány: Már egy falat se megy le a torkomon. Bárány sült volt a 8-as számban, szétolvadt a szájban, kétszer vettem belőle.
Kapitány a komornyiknak, aki éppen újra tölt neki: S ami a bort illeti Mr. Stokes, az a komornyik azt sem tudja mi az. Új üveg?
Alf, a komornyik: Jó volt a huzatuk odafönt, csak egy pár csöpp maradt az üvegben, hát nyitottam egy másikat.
James, a lakáj: Tudatában van annak, hogy egy üveg Chateau d'Yquem egy havi bérébe kerül?
Alf, a komornyik: Hát ürítsük Május hónapjára!

Megjegyzés: D'Yquem a világ legismertebb és legdrágább édes bora.

12.
Helyszín:
a személyzet vacsorához készülődik
Rendőr: Milyen bort adnak a bárányhoz?
James, a lakáj: Margaux-t.
Rendőr: Az nem jó, nem illik a mentaszószhoz. Inkább Richebourg-t javasolnék.

13.
A helyszín: a személyzet megint vacsorázik
Rendőr: Mondok én valamit Mr. Stokes. Ez a Montrose kicsit savanyú.
James, a komornyik: Akkor kritizálhatná Wilson kapitány, ha fizetne érte.
Alf, a komornyik: Azért a kapitánynak igaza van, egy kicsit savanyú volt. Nyissunk ki még egy üveggel és lássuk, hogy a többi jó-e. Mabel menjen le a pincébe és hozzon egy másik ilyen üveggel. A második sorban van jobbra.
Mabel: Igen Mr. Stokes. Mennyibe kerül a boltban?
James, a komornyik: 15 schilling.
Ivy, a szobalány: Ahh, az rengeteg. Majdnem egy heti munkával keresek annyit.
Mabel: Egek, egy napi bérem maradt az üvegben. (Húz belőle egy nagyot, majd fancsali képet vág.) Igazuk van, ez savanyú.

14.
Helyszín: a személyzet ebédel, miközben a család böjtöl.
Henry, az inas: Corton 1912-es. Erre gondolt?
Alf, a komornyik: Erre. Használat előtt nem felrázandó.
Rendőr: Úgy isszuk, ahogy van Mr. Stokes? Nem kéne behűteni előbb?
Alf: Ebből két palackkal hozatok föl ha tudom, hogy nálunk ebédel.
James: Szentségtörés a legfinomabb burgundit úgy inni, mint a sört. Hozzá sem szabadna nyúlni. Mit szól majd Őlordsága, ha meglátja a palackot a szemétben?
Alf: Mióta kotorásznak a Lordok Házának tagjai a szemétben?
Henry: Szabad az ízelítőt Lordságodnak?
Alf: Kérem, Livingstone!

15.
Helyszín: a konyhában:
Mr. Stockes, komornyik: Nem voltak szomjasak ma este, szépen hagytak a portóiból. (Közben poharat vesz elő!)
James, a lakáj: Majd megissza Őlordsága holnap.
Mr. Stockes, komornyik: Ugyan már James, hát Őlordsága pimpós bort igyon?
James, a lakáj: Tudomásom szerint a portói bor akár 100 évig is eláll.
Mr. Stockes, komornyik: Én mellettem nem! (Majd tölt)

16.
Helyszín: a sorozat végén 1929-ben, a család a csőd szélén és még hátra van a nagy világválság:
Lord (miközben Henry tölt): Bontson ki még egy Chateau d'Yquem-t Henry.
Henry, aki már komornyik, lakáj és minden egyben: Attól tartok Uram ez volt az utolsó. Elfogyott. Ajánlhatok esetleg dél-afrikai száraz sherryt?
Lord: Jó, csak ne töltsön rá.

Ha kikacagtuk magunkat akkor érdemes egy kicsit elgondolkodni. Miről árulkodnak ezek a párbeszédek? Azt, hogy sok magyar borász, kereskedő, szakember, megmondó ember rossz irányban gondolkodik. Érdemes lenne megállapodni az útban, amelynek segítségével végre úgy tudnák meghatározni borainkat a világban, hogy ezek magyar borok. Hiszen itt a példa, hogy a világ borfogyasztásában a francia boroknak már 100 évvel ezelőtt olyan helyzete volt az agyakban, amivel nehéz és felesleges felvenni a versenyt. Jöhetnek szellők, fuvallatok, de akkor is Bordeaux és Burgundia lesz a király. Ezért nem lenne szabad magunkat hozzá hasonlítani, és nem is kell. Sajnos napjainkban kicsit nagyképű is lenne, messze vagyunk még tőlük. Számomra teljesen felesleges, és értelmezhetetlen az a mondat, hogy burgundi stílusú pinot noir-t szeretnék. Nem. Tanulni kell tőlük, és magyar pinot noir-t készíteni. Senkit nem érdekel például egy egri burgundi stílusú pinot noir. Ha azt akarnak vesznek egy odavalót. Nekünk egri pinotban kell megmutatnunk, amit ott tud a bor. Ha ez burgundi stílusú az nem baj, de nem kell mondani. Ez a terület marketing. Egy toszkántól sosem halljuk, hogy az ő sangiovese bora, olyan mint egy napa-i merlot. Mondjuk nem is olyan, de akkor sem mondja. Nem hasonlítunk, vállaljuk magunkat, a mienket és tanulunk. Ez nem csak a pinotra, Egerre, és Burgundiára igaz, hanem az összes fajtára, borvidékre. Sőt bármi másra, hol van ilyenkor a nagy magyar büszkeség?

Gonda György