Borblog

A francia kékvérű vagy Madame Pompadour?

A francia kékvérű vagy Madame Pompadour?Pinot Noir, a borok királynője, sokak szerint. Azt nem vitatom, hogy egy nő lakozik benne, méghozzá a legizgalmasabb, legkiszámíthatatlanabb, legmegfejthetetlenebb nő, akit csak imádni lehet. Mindemellett egy bombázó, igazi luxuspipi.

Ezeket a gondolataimat ismételten megerősítette egy 18 tételből álló kóstoló. A sor legnagyobb része magyar bor volt, a 2-3 000 Ft-os kategóriából.

Sajnos be kell látni, hogy kicsit durcásak voltak a borok. Először is ezt az árkategóriát nem nagyon kedveli a Pinot Noir. Megint bebizonyosodott, hogy a hazai tételekben is csak a 4 000 Ft feletti árúak képesek megmutatni a fajta nagyszerűségét, lásd luxuspipi. Ez alattiak csak a legritkább esetben, de azért erre is volt példa.
Azt is megmutatta a fajta, hogy igazából egy borkészítési koncepcióban villant a legnagyobbat. Más kezelés mellet olyan oldalát mutatja, ami nem olyan, de mégis, lásd legkiszámíthatatlanabb. Nem szereti a mediterrán klímát, nem szereti a kishordós érlelést, nem szereti a tanninokat. Bár, ha ezeket találjuk benne akkor sem lesz rossz, de nem is lesz az igazi, bár így is oda vagyunk érte, lásd legizgalmasabb. Közben látjuk a másik oldalát is, hogy elég neki annyi, hogy tisztességgel, odafigyeléssel bánjuk vele és azonnal nagyon rendben lévő bort ad. Nem lesz túl bonyolult, csak finom, jól iható és még így is kifénylik a sorból, lásd csak imádni lehet.
Fontos visszaigazolás volt, amit régóta tudunk, hogy hazánkban az északibb területek állnak legjobban a Pinot Noir-nak. Ebben a sorban is Mátra és Eger szerepelt a legjobban.
A sor legszebb tételei Szecskő Tamás, Kovács Nimród, Simon és Dula Bence borai voltak. Sajnos kicsit lemaradva a pfalzi tétel mögött.
A Szecskő és Losonci-féle mátrai 2012-ből a puha, nagyon gyümölcsös, lendületes, savakban gazdag vonalat követi. Szerintem ez az igazi útja ennek a bornak, nem kell bele tannin, nem kell bele magas alkohol, csak a könnyedség. Talán egy pici eleganciának van híján. Ugyanezt a vonalat tudja Dula Bence Grőber dűlős és Kovács Nimród 2009-es évjáratú bora is. Picit érezni bennünk az érettséget, és jóval több eleganciát. Komoly potenciál, erős borok.
A többi bor is igazán kellemes volt csak valami kicsit rossz irányba vitte. Az Apátsági, a Jekl és Haraszty Vallejo boraira leginkább a kishordós érlelés nyomta rá jegyét, főleg azért, mert az erős hordós jegyek nagyon kilógtak a fajta ízjegyeiből. Az Ebner és a Maurer borok esetében a lendületet hiányoltam. Mondjuk a Maurer borok sohasem a savakról volt híres. Ennél a két bornál azért ki kell emelni, hogy ár-érték arányban nagyon jók, igazi mindennapi ívóborok.
Eymann Pince borában viszont minden egyben volt. Jó ízek, jó szerkezet, ahogy azt kell. Fiatalon is jól iható, sokáig lesz benne öröm, bár az ára magasabb, de hát olcsó Pinotnak kevés az íze.

Aminek viszont sok íze volt az Kovács Zoli ételei, a „lépcső alatti” konyhából. Mivel ez nem csak egy szimpla borkóstoló volt, hanem az ország legjobb ár-érték arányú borvacsorája. Mindegyik étel Pinotra hangolva, sok gyümölccsel, zöldséggel, egyedi ötletekkel.
A menüsor: meleg szilvaleves betétként baconba tekert és kisütött aszalt szilva, zöldséges bulgur piláf vadgombával és pirított dióval, pulykakakas nyárs lilahagymával, csokoládés áfonyamártással, és gyömbéres káposztával.
 
Teljes sor: Dula Bence Fehér, de Vörös 2013 Eger, Dula Bence Rosé 2013 Eger, Szecskő Tamás 2012 Mátra, Debreczeni Pince 2012 Etyek, Losonci Bálint 2012 Mátra, Pannonhalmi Apátság 2012, Andreas Ebner Bajszi Papa kedvence 2011 Pécs, Maurer Oszkár Táncos 2012 Vajdaság, Haraszty Vallejo 2011 Etyek, Jekl 2009 Villány, Simon Síkhegy 2009 Eger, Kovács Nimród 2009 Eger, Simon Síkhegy 2007 Eger, Dobogó Izabella utca 2010 Tokaj, Dula Bence Eger Grőber 2009, Nautilis 2010 Marlborough Új-Zéland, Weingut Eymann 2012 Pfalz.

Gonda György